Panka története
Panka 2 éves, aranyos kislány.
Futkározik, néhány szót mond, egyedül eszik kanállal, villával, egy éves kora óta bilizik. Szeret diafilmet nézni, kockázni, babázni.
Majdnem olyan, mint a többi két éves gyerek.
Csak Panka down szindrómás, és szívműtött.
A 12 hetes UH-n a nyakiredő határérték volt. nyugtatgattak, de én éreztem hogy valami nem stimmel. Elmentünk a fizetős vérvételre, amin hamarosan jött az eredmény: 1:3 hoz az esély a down szindrómára. persze kiborultunk, még két vérvétel, ismétlés, ugyanaz az eredmény.
Döntenünk kellett, és mi a férjemmel akartuk a kislányunkat, Annát. amikor ezt kimondtuk, akkor éreztem először a mozgását a hasamban.
15 hetes voltam.
Nem kértünk magzatvíz vételt sem. érdekes, hogy 3 helyre mentünk 4D-s UH-ra, sehol nem láttak semmit, és a rendes UH-n sem. Míg a 26-ik héten a Praxis rendelőben Hajdú Krisztina drnő meglátta hogy a szívével gond van.
Másnap szív UH, ahol látták hogy nagy a baj: pitvari és kamrai sövényhiány, billentyűprobléma.
A terhesség megszakítását javasoltál, de én azt kérdezem:
Milyen eséllyel műthető? persze ez sok mindentől függött, főleg a súlytól, általános állapottól, és az orvostól is, de kb. 50 % az esélye a túlélésre, talán műbillentyűvel.
Akartuk a kislányt.
A 38. hét első napján született, programozott császárral, mert a lepény elöregedett, és féltek hogy leválik. ez elég nehéz időszak volt, mert amíg a hasamban volt, tudtam hogy jó helyen van, de idekint neki kellett megállnia a helyét, és a beteg szíve miatt nagyon sokat szenvedett. sok gyógyszert kapott, és mivel nem jutott elég oxigénhez, az első 5 hónapot szinte folyamatos küzdelemben töltötte a levegőért.
Nem tudott enni, nem tudott aludni.
Sokat sírtam, pedig miatta próbáltam tartani magam.
A hordozóban volt rajtam egész nap és ölben egész éjjel. Nem tudott szopizni, fejtem a tejet, 21 hónapos koráig, ebből 10 hónapon át csak tejet tudott enni.
A műtét mindent megváltoztatott. Jól van, persze vigyázni kell rá, de futhat, mehet közösségbe. A műtét után kezdtünk korai fejlesztőbe járni. Minden nap mentünk.
Azt szeretném, ha normális életet élhetne. Nem kezeljük fogyatékosként, azt várom el tőle, mint egy anyuka a gyerekétől. Nem járunk pszichológushoz, nem keressük a hasonlóak társaságát. Panka a helyi óvodába fog járni.
Biztosan lesz majd ami nehezen megy neki, amiben elmarad, és olyan is amit nem fog tudni megcsinálni. Nem baj.
Azt szeretném, hogy boldog legyen. Most az és meg fogom neki tanítani, hogy megtalálja a boldogságot később is az életében.


